Jöttem ma így hazafelé a városból, ahol sok sok klón mikulás volt és mindegyik osztotta a kedves osztanivalót. Kaszinóban ma nem voltam, tehát nemtom, hogy ott osztottak-e mikulások klónokat, vagy nem-e. Ellenben, rájöttem, hogy a klónok próbálják színezni a klónságot, a saját egyéniségükkel. És bár majdnem mind hülyerészeg estére, azért így is tudnak meglepetést okozni az arra járó csemetéknek (és nem csak a növényi -bocs norbi- életformára gondoltam).
Az egyik ilyen piros ember vattaszakállal a nagy szegedi Kárász uccán mászkált.
- Jajj de aranyos kis baba. Tessék egy cukor.
- Jajj de aranyos kis gyerek. Tessék egy cukor.
- Jajj de aranyos kis kölyök. Tessék egy cukor.
- Jajjdearanyos kis baba. Tessékegycukor.
- Jajjdearanyoskisbaba. Tessékcukor.
- Jajjdearanyoskibabatessékegycukor.
- Jajjdearanyosbabatessékegycukor.
- Jajjdearanyosbabatessékcukor.
- Jajjdearanyostessékcukor.
- Tessék cukor.
- Tessék egy cukor.
- Jajj de aranyos kisbaba (bazdmeg) tessék cukor.
- Jajj de kedves kis baba. (dögöljmeg) tessék cukor.
- Jajj de tündéri (anyád) cukor. Tessék baba.
- Jajj de baba tessék tündéri cukor.
- Jajj de tündéri cukor tessék baba.
- Jajj de cukor tessék na baba.
Majd mint a robotzsarú elsuhant a lámpák között a város második harmadába, ahol már a gonosz krampuszok isszák a sört.
Tovább menve, rájöttem hogy az Aranykapúnak lehetne a neve símán Aranyászok kapú is. Lehet hogy a kapu rövid u, de most télleg nemfogok utánanézni, amúgyis mindeki hosszúval mondja, tehát nemérdekel. Na nemis ez a lényeg, ott már egy sokkal kommunikatívabb mikuval találkoztam.
- Na gyerekeeek, itt a HOHOOOHOOOO Mikulássss. Gyertek ide és kaptok ajándékot.
- Gyertek csak a Mikuláááássssbácsinak minden van a zsákjában. Pirosalmaaa. Mogyoró. SZNIKERSZ. Szaloncukor. És még kitudja mi egyéb is rejtőzik.
- Na szia kis angyalom tessék nyúlj bele jóóóóóó mélyen a zsákba lássuk mi a meglepetééés.
- HOHOHOOOOOO egy SZNIKERSZZZ.
- Gyertek csaaak. Gyerteeek.
- Szia kis angyalom. Mi a neved? - Nyimáááááá! (télleg nemértettem)
- Nyúlj bele és lássuk mivan a zsákbaaan.
- SZNIKEEERSZZZZ!!!
Boldogan távoztam a helyszínről, a globalizáció összes kellemes gondolatával a lelkemben. És mivel már nagyon kellett szarjak, (sry magamtol - neveletlen vagyok, /slap) ezért hazafelé vettem az irányt a Diófa SPÁR áruháznál tudatalattim megállított, hogy vegyek egy SZNIKERSZT!, ezért bementem. A kapuban ottvolt az újabb klón. Két barátjával és egy üveg sör társaságában. Kifelé jövet a következővel találtam magam szemben.
- Tessék tessék, itt a szaloncukor.
- ANYÚ!! A Mikulásbácsitóó kérhetek egy cukóóó?
- Nem kifiam megyünk be venni kaját.
- Nade anyukaaa, a Mikulásbácsi nemhazudik.
- Maga csak ne mondja meg hogy neveljem a fiamat értve vagyok?
- Vigyázzon me estére virgyács lesz a seggébe!
- Látod fiam, ezé nemszabad cukorkát elfogani ezektől.
- De anyúúú.
- Kuss fiam. Halaggyá.
- :'(
- Akkor legalább ingyon velünk egy sört, házsártos szocialista asszonyság.
- MITMONDTÁL TE SZEMÉT???
- Nyugi nyugi, mennyen be azt vásároljon, de ne bassza el a gyerek ünnepét azzal, hogy eltiltja a Mikulástol.
- ME KIVAGYTE HOGY EZT MEGMONDOD TE GECI?
- Én vagyok a Mikulás.
- ANYÁD!!! Na gyere Lalika menjünk be, me ez egy fasz.
- Hülyepicsa.
- A te anyád te fasz.
És ezt a jelentet 2 idős néni és egy hazafelé tartó másik SZNIKERSSZ vásárló társaságában, néztük végig, majd egymásra néztünk meghúztuk a vállunkat, majd szokás szerint előkaptuk az Uzikat és szertartásszerűen kinyírtuk egymást, ahogy azt a suliban tanították.
Sáláálááá. Sálláláláláááá. Suvápááááá.
Naneee ide írnom kell!
Minden jóó!
2007.12.04. 19:20 | Pacho | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pacho.blog.hu/api/trackback/id/tr45252451
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
